ISKOLÁNK TÖRTÉNETE

ISKOLÁNK TÖRTÉNETE

Mottó

„Nem nézek én, megvallom, annyit hátra, mint sok hazámfia, hanem inkább előre; nincs annyi gondom tudni, valaha mik voltunk, de inkább átnézni, idővel mik lehetünk és mik leendünk. A múlt elesett hatalmunkból, a jövendőnek urai vagyunk.”

/Széchenyi István/

1. Kántorház és iskola 1673-1838

Az első iskolai foglalkozás a mai Fő utca közepén 1673-ban épült fatemplomban indult meg.

A dányi katolikus egyház Törzsvagyonkönyve így ír erről: "Már az 1673-ik évben tehát még Budának visszavétele előtt - a mostani Fő utcza közepén - fából épült iskolaháza volt a községnek, vagy ami a valóságot még jobban megközelíti, a kisszerű fatemplom egyben iskolaház is volt." Ebben az épületben valószínűleg még csak hitoktatás folyt, Pruszkai János szabadalmas lelkipásztor oktatta a diákokat. Írás és olvasásoktatás csak külön tandíjért volt lehetséges.
1725-től a mai Szt. Imre tér 5. szám alatti épület helyén, a kántortanító lakásával egy fedél alatt működött egy tanterem. "1725-ben a fatemplom szétbontatván, az iskola is helyiséget cserélt, még pedig ... a már akkor fennállott kántortanítói lakkal egy födél alá került, aminthogy ez még akkor széltében hosszában divó szokás volt, hogy a kántortanítói ház egyszersmind iskolai helyiségül is szolgált."
Az 1777-es
Canonica Visitatio tanúsága szerint öt lóca és egy kecskelábú asztal volt a bútorzata.
Ez az állapot 1852-ig tartott. Ekkor már kétszáz körül volt az iskolások száma, és az egyetlen teremben 90 diák fért csak el.
A Ratio Educationis szellemében olvasást, írást, erkölcstant, állampolgári ismereteket és vallást oktathattak.

2. Iskolaház 1852-1881

1852-ben - írja a Törzsvagyonkönyv - "az áldozatra is kész elöljáróságnak józanabb része ... egy új, még pedig a kántori laktól egészen elkülönített iskolaház fölépítését vagy pedig egy e czélnak megfelelő ház megvételét hozta javaslatba, mely javaslat azonnal tetté is lett," egy a Szent János soron vásárolt ház ugyancsak egy tantermében folyt a tanítás 1858-ig.
1855-ben kérvényezik a váci püspöktől a harangozói lak helyén új iskola építésének engedélyezését. Építés helyett a régi épületet eladták és az ősi kántorházat alakították át egy nagy teremmé. Csupán egy szobát hagytak meg a kántorsegédnek.
1870-ben a kántorsegédi szobát is tanteremmé alakították. " A szükségen azonban így sem lett segítve, mert a 200-on felüli tanulóságnak a két csekély térfogatú tanterem még mindig szűk és elégtelen volt."- olvashatjuk a
Historia Domusban.
1874-ben megindul az ismétlő iskola, és a kántortanítói állás mellé egy második önálló tanítói állást szerveznek.
Az iskola felekezeti jellegű volt, de a tanítókat a község pénztárából fizették. 1876-ban azonban a korona uradalom az 1868-as népiskolai törvényt idézve az iskola felekezeti jellegére hivatkozva megvonta támogatását. Erre a jegyző községivé nyilvánította az iskolát.


3. Iskolaépítés 1881- napjainkig


1884-ben a tanfelügyelő kötelezte az elöljáróságot új, 3 tantermes iskola építésére, vagy felépíti az állam a község terhére.
1885 októberére felépült a Pesti úti iskola: 3 tanító működik 3 teremben. Ezután egy teremben 80 tanulót helyeztek el. A tantermek mellett tanítói lakás is van benne: 2 szoba, konyha, éléskamra, pince, fáskamra.

1904-08-ig a templom újjáépítése miatt az iskola egyházi szertartás színhelye is.
1905-től az új népiskolai tanterv szerint 6 elemi és 3 ismétlő osztállyal működik.

1928-ban gróf Klebelsberg Kunó miniszter nagyarányú iskolaépítési programjának eredményeképpen épült fel a mai Szent Imre téri iskolaépület négy tanteremmel.
1929. szeptember 1-jétől állami iskola lett.
1946-tól nyolcosztályos iskolaként működik.

1967-ben nyílik meg a telepi iskola 2 tanteremmel. 

1983-ban a központi (Szt. Imre téri) iskolaépület tornateremmel és 6 tanteremmel egészült ki nagyfokú szülői segítséggel, majd 1992-ben 4 kisebb csoportszobával bővült. 

Iskolánk 1992-ben vette fel Széchenyi István nevét.

Jelenleg két épületben működik intézményünk. A Szent Imre téri épületben 9 tanterem és 7 kisebb csoportszoba áll rendelkezésre. Ebben az épületben tanulnak a 3-8. osztályosok. A Pesti úti épületben két 1. és két 2. osztály tanul, itt működik a számítástechnika terem, és itt található az ebédlő a melegítőkonyhával. Ebben az épületben az egyik tanterem a Kovács István terem, amely iskolánk egykori igazgatójának nevét viseli.
Épületeink helyet adnak az Önkormányzati Zeneiskola működésének is. A növendékek zongora-, gitár-, dob- és fúvós tanszakokon folytathatnak tanulmányokat. Zenekarunk a Dányi Ifjúsági Fúvószenekar.

 

(összeállítva Kozár Gyula plébános és Dr. Nagy Istvánné igazgatónő munkájának felhasználásával

 

 

 

 

NÉVADÓNK

Gróf Széchenyi István (1791-1860)

Gróf Széchenyi István 1791. szeptember 21-én született Bécsben, a nagy múltú és dúsgazdag Széchényi család ötödik gyermekeként. Apja Gróf Széchényi Ferenc, aki a Magyar Nemzeti Múzeum megalapításával tett szert elévülhetetlen érdemekre. Édesanyja Festetich Júlianna grófnő, aki a Georgicont, az első magyarországi gazdasági főiskolát megalapító Gróf Festetich György testvére volt.

Az ifjú Széchenyi gyermekkora Nagycenk és Bécs között megosztva telt. Tanulmányait magántanulóként Nagycenken folytatta, kecskeméti származású tanítója, Lunkányi János irányításával.

1809 áprilisában két bátyjával együtt csatlakozott a Napóleon ellen induló nemesi felkeléshez A vesztes június 14-i, győri csata után bátyjaival ellentétben a hivatásos katonai pályát választotta, s főhadnagyi rendfokozatot szerzett. Részt vett 1813-ban a Lipcsénél vívott "népek csatájában", ahol futárként szolgált. Az itt szerzett érdemei, és a Napóleon visszatérése utáni itáliai harcokban tanúsított szolgálataiért több kitüntetésben is részesült. A hadsereget bíráló feljegyzései miatt mellőzött lett és őrnagyi kinevezését többször is elutasították.

Emiatt többször kért szabadságot, amelyet utazásokkal töltött el. Barátjával, Wesselényi Miklóssal körutazásokat tett Nyugat-Európában. Legnagyobb hatást angliai utazása gyakorolt rá, ahol ráérzett hazája elmaradottságára. Az utazások és a katonai pályán való mellőzöttsége miatt figyelme a politika, a közélet felé fordult. Az 1825-ös országgyűlésen tűnt fel először.

Gyakorlati tevékenysége igazán csak ekkor kezdődött el. 1827-ben angol mintára létrehozta a lóversenyzést valamint a kaszinót. Kezdeményezte a hazai közlekedés fejlesztését. 1831-ben megindultak a Vaskapu hajózhatóvá tételének munkálatai, amelyek eredményeképpen 1846-ban hajózó csatornát nyitottak. Elkezdődött a Tisza szabályozása, megindult a dunai gőzhajózás, nevéhez kötődik Pest-Buda első állandó hídjának a Lánchídnak megvalósítása. A terveket W.T. Clark neves angol hídmérnök dolgozta ki, a kivitelezéssel Adam Clarkot bízták meg. Széchenyi elgondolásai közt jelent meg először Pest valamint Buda egyesítésének gondolata, Budapest néven és fővárosi rangra emelése. További tevékenységeként meg kell említenünk, hogy Óbudán téli kikötőt létesített, népszerűsítette a ló-, valamint a selyemhernyó tenyésztést. Széchenyi nevéhez fűződött az első gőzzel hajtott hengermalom megépíttetése is.

1836-ban feleségül vette Seilern Crescencia grófnőt. Házaságukból három gyermek született, akik közül Júlia 3 hetes korában meghalt. A nagyobbik fiú, Béla több utazást tett keleti országokba. Ödön török pasaként halt meg, amely címet a tűzoltóság megszervezéséért kapta a szultántól. Az első Pesti Tűzoltóegylet felállítása is az ő nevéhez fűződik.

Széchenyi nemcsak az ország elmaradottságának gazdasági vonalát értette meg, hanem a társadalmi gondokból fakadó feszültségeket is. A jobbágyrobotoltató gazdálkodást ellenezte, programjában helyette bérmunkán alapuló, jobbágyfelszabadítással, szabad bérlőként megjelenő gazdálkodó parasztokra építette gazdasági elképzeléseit. De a jobbágyfelszabadítás mellett elengedhetetlen volt a mezőgazdaság kapitalizálása is, amelyhez pénzre volt szükség. Hitelt azonban a bankok nem adtak, mivel a földbirtokot nem lehetett eladni vagy elárverezni. Ezt az 1351-es I. Nagy Lajos király által kiadott ősiség törvénye mondta ki, amely a XIX. századra elavulva gátja lett mindenfajta haladó szándéknak. (Széchenyi sem kapott hitelt a bécsi Arnstein és Eskeles bankháztól.) 1830-ban jelent meg programadó munkája a "Hitel". Ebben szenvedélyes szavakkal ostorozta az arisztokráciát, de felvilágosító szándékkal is, mivel a változtatások megvalósítóját az arisztokráciában látta. Nagysikerű könyvét, amely négy kiadást is megélt, éppen a megszólított arisztokrácia támadta a leghevesebben. A reformokkal rokonszenvező kisnemesi rétegből azonban egyre többen támogatták Széchenyi elképzeléseit. Dessewffy József támadó jellegű irására (a "Hitel című munka taglalatja", 1831) jelentette meg "Világ" (világosság) című könyvét még 1831-ben, amelyben a jobbágy rétegről írt bensőséges szavakkal. Könyvét az ekkor kitört felvidéki parasztfelkelés tette szomorú aktualitássá. Ekkor jött rá Széchenyi, hogy programját a nyilvánosság előtt is egyértelművé kell tennie. Ezt a célt szolgálta 1833-ban Lipcsében megjelent műve a "Stádium", amelyben 12 pontban foglalta össze célkitűzéseit. Programját ekkorra Kossuth radikális elképzeléseihez képest kevésnek és túl visszafogottnak tekintették. Kossuth Lajossal szembeni vitájában ("Kelet Népe" vita) elszigetelődött a reformmozgalmon belül. Politikáját a "Politikai programtöredékek" című munkájában foglalta össze, ami már nem volt nagy hatással a reformmozgalomra a nagy riválissal Kossuth Lajossal szemben.

Az 1848 áprilisában megalakuló Batthyány kormányban a közmunka-közlekedésügyi miniszteri tárcát kapta. Bécs és a független magyar kormány közötti feszültségeket azonban nem volt képes elviselni. Posztjáról lemondott, és 1848. szeptember 5-én a döblingi elmegyógyintézetbe került, orvosa Almási Balogh Pál tanácsára. Széchenyi Döblingben hamarosan visszanyerte szellemi alkotóerejét, és élénk érdeklődéssel kísérte a hazai és európai politikai eseményeket, viszonyokat.

Az 1850-es évek második felében élénk politikai tevékenységet fejtett ki, szoros kapcsolatban állt a magyar politikai élet, elsősorban a politikai irodalom szereplőivel, és maga is hatamas irodalmi munkát végzett, amelynek kiemelkedő jelentőségű darabja a Bach-korszakot dícsérő "Rückblickre" válaszként írt "Ein Blick auf den anonymen Rückblick" című munka (London, 1859), amely nyíltan, kemény szavakkal illette a fennálló rendszert. A névtelenül megjelent munkában mindenki ráismert Széchenyire, a magyar ellenállás és haladás képviselői éppúgy, mint a császári rendőrség. A sorozatos zaklatások, házkutatások felőrölték Széchenyi maradék erejét. Az üldöztetéseknek csak a halála vetett véget. 1860. április 7-éről 8-ára virradó éjszakán "karosszékében ülve, átlőtt koponyával találtatott".

Népének szeretete, az emberi haladásba vetett hite, áldozatkészsége, akaratereje, alkotó szenvedélye, szívós gyakorlati munkássága a magyar történet nagyjai sorába emeli. 
Méltán viseli a "legnagyobb Magyar" nevet.